A depresszió akkor jön elő, amikor az ember rádöbben, hogy egy csomó szerepet játszik, de senkit sem érdekel, hogy valójában ő kicsoda”

– írta Feldmár András, A tudatállapotok szivárványa mögött álló, Magyarországról messzire sodródott pszichológus és pszichoterapeuta.

A nagyhatású és forradalmi mű szerzője egy néhány évvel ezelőtti interjúban arról beszélt, hogy a depresszióban szenvedőknek elsősorban nem magukat, hanem a környezetüket kell megváltoztatniuk. “Itt téved például a nyugati pszichológia, amikor tévesen azt hiszi, hogy mindenkinek magán kell dolgoznia” – állítja a 24.hu-n megjelent cikkben Feldmár. Úgy látja: ha érintettek vagyunk, azzal tehetünk a legtöbbet magunkért, ha olyan környezet kialakítására törekszünk, amely kiegészít minket.

Két héttel ezelőtti bejegyzésünkben az időskori magányt, valamint annak káros hatásait mutattuk be. Ahogy akkor is írtuk, a magányosság tünetegyüttesek sorozatát okozhatja, testileg és lelkileg egyaránt. Az elmagányosodás hatással van a szellemi hanyatlásra, növeli a demencia és a depresszió kialakulásának kockázatát is.

Márpedig Magyarországon a 65 év felettiek nagyjából harmada él egyedül, egyszemélyes háztartásban, európai viszonylatban a magyar idősek különösen magányosnak számítanak. Mindez azt is jelenti, hogy a depresszió jelei is nagyobb eséllyel jelentkeznek ennél a korosztálynál. Ebben a bejegyzésünkben kifejezetten az időskori depresszióra fókuszálunk.

Az időskori depresszió sosem normális

Noha a klinikai depresszió az idősek körében is gyakori, ez nem jelenti azt, hogy normális lenne. Sőt, a depressziót egyetlen életkorban sem lenne szabad normálisnak tekinteni. Érdemes látnunk: az időskori depresszió nem csupán magyar sajátosság, az egész világot érinti, és sajnos a kezelésével sem állunk jól. Egy beszédes számadat: a depresszió mintegy hatmillió 65 év feletti amerikait érint, de csak alig 10 százalékuk részesül kezelésben.

“A depresszió az egyik leggyakoribb pszichiátriai betegség az idősebb populációban. Gyakran nem diagnosztizálják, mert az öregedéssel szükségképpen együtt járónak tekintik. A depresszió azonban minden életkorban orvosi beavatkozást igényel” – magyarázta Hajós Anett pszichológus a Házi Patika korábbi cikkében. Hozzáteszi: időskorban a demenciával járó kórképek után a depresszió a második leggyakoribb pszichiátriai betegség.

Hasonlóra hívja fel a figyelmet egy másik szakértő, dr. Pálvölgyi Rita pszichiáter és pszichoterapeuta a WEBBeteg időskori depresszióról szóló cikkében.

Az időskori depresszióval érintettek és környezetük sokszor az időskor természetes velejárójának tekintik a betegség tüneteit, ezért nem is keresnek segítséget. Máskor a testi tünetek, krónikus betegségek nyomják el a depresszió jeleit.”

A szakember szerint az időskori depresszió “korábban meglévő, visszatérő depresszív állapot” újbóli megjelenéséből is származhat, de jelentkezhet akár idegrendszeri és belszervi betegség tüneteként is.

A külföldi orvosokat és egészségügyi szakértőket tömörítő WebMD cikke leszögezi: a depresszió másképp érinti az időseket, mint a fiatalabbakat, a nyugdíjas korosztály esetében pedig előfordulhat, hogy a depressziónak nincsenek nyilvánvaló tünetei. Mire érdemes akkor figyelnünk?

Időskori depresszióra a következő tünetek figyelmeztethetnek:

• erőtlenség, nyomottság
• mogorvaság, ingerlékenység
• motiválatlanság, inaktivitás
• feleslegesség érzése
• alvászavarok
• koncentrációs nehézségek
• megváltozott étvágy és/vagy testsúly
• szuicid gondolatok.

„A fizikai állapot hanyatlását, az öregedés megállíthatatlan folyamatát, az közeledő elmúlás gondolatát sok idős ember éli meg a hangulat zavarával kísérve.

Régebbi feldolgozatlan traumák, kudarcok, elégedetlenségek kerülhetnek a mindennapok fókuszába, keserűséget, értéktelenség érzését, depresszív hangulatot okozva”

– írja a fentebb idézett cikkében dr. Pálvölgyi Rita.

Ahogy korábbi, Különösen magányosak a magyar idősek, és ezt a mentális egészségük is megsínyli című cikkünkben írtuk, a magyarok túlnyomó többsége a nyugdíjazását követően egy olyan vákuumba kerül, amelyben elveszíti a munka világából nyert identitását és kapcsolatait. Ilyenkor sokunk életkedve és jövedelme is csökken, az egzisztenciális bizonytalanság pedig szintén jó táptalaja az időskori depressziónak.

A megváltozott életkörülmények mellett további traumák és veszteségek is érhetnek bennünket, például házastársat, közeli családtagokat és barátokat veszíthetünk el. A szakemberek a megözvegyülést például a legnagyobb rizikófaktorok egyikeként szokták emlegetni. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint ma a magyar lakosság kb. 10 százaléka lehet özvegy. Ám nem ez az aggasztó, hanem hogy a felmérések szerint a magukra maradottakra többnyire anyagi lecsúszás és elmagányosodás vár. (Erről részletesen is olvashat az egyik korábbi bejegyzésünkben.)

A szorongás örvény a depresszió mocsarában

A depressziónak ráadásul még drámaibb hatása van, ha szorongással társul. Ahogy az egyik legnépszerűbb depresszióról szóló könyv, a Miért érdemes életben maradni? szerzője, Matt Haig írta:

Ha csak depressziód van, az elméd mocsárba süllyed, veszít lendületéből, de ha szorongás is kíséri, a mocsár ugyan mocsár marad, csak tele lesz örvénnyel. (…)

Folyamatos készenlétben vagy. Olyannyira, hogy minden egyes pillanatban az összeomlás szélén állsz, közben kétségbeesetten próbálsz a felszínen maradni, lélegezni azt a levegőt, amit az emberek körülötted a parton könnyedén lélegeznek. Egy másodperced sincs. A félelmen kívül nincs egyetlen másodperced sem. Sóvárogsz egyetlen pillanat után, amikor nem vagy rémült, de ez a pillanat sosem érkezik el.”

A járvány nem csak az időseket törte meg

Miután az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a nyáron arról riadóztatott, hogy az emberek a szó szoros értelmében megtörnek a koronavírus-járvány hatására, az ENSZ Gyermekalapja nemrég arra is felhívta a figyelmet, hogy a pandémia világszerte rontott a gyerekek és fiatal felnőttek mentális állapotán – pedig az érintett korosztályokban már a járványhelyzet előtt sem volt túl rózsás a helyzet.

A magyar sajtó által is szemlézett, októberi UNICEF-jelentés szerint évente közel 46 ezer tizenéves követ el öngyilkosságot, amely így egyike az öt leggyakoribb halálozási oknak a korosztályban. Ahogy rendszeres olvasónk és visszatérő kommentelőnk, Sándorné Zsuzsanna írta nemrég az elmagányosodott idősekről szóló cikkünk alatt:

Ma már nem csak az idősek vannak bajban, hanem a fiatalok is. Ott ahol még kisgyerek is van, nagy segítség az ajtó, mert nem kell felemelni a gyereket. Az időseknek, akik még tudnak önállóan mozogni, vagy azoknak, akik idősebb szerettüket ápolják, egy megváltás. Nekünk egy álom. Hálás vagyok érte.”

Ha érdekesnek találta ezt a cikket, és nem szeretne lemaradni a többi tartalmunkról sem, akkor kövessen minket a Facebookon is!