A magyar média által is szemlézett dokumentum szerint a megbetegedéstől való félelem, a járvány megfékezésére elrendelt korlátozások és karanténhelyzet, az önkéntes elszigetelődés és a bezártság érzése komoly mentális sebeket okozott. Mindezt pedig tovább fokozták a munka elvesztésével, az anyagi helyzettel és az elszigetelődéssel kapcsolatos aggodalmak.

„Az Európában élő emberek a szó szoros értelmében megtörnek a Covid-19 és következményei nyomása alatt”

– nyilatkozta a WHO európai igazgatója, Hans Kluge. A szakember szerint a mentális egészséget alapvető emberi jogként kellene kezelni, a járvány pedig apropót ad az egyes országok vezetőinek arra, hogy fontolóra vegyék, hogyan tudnak hozzájárulni a lakosság lelki egészségének megőrzéséhez.

Valószínűleg nincs olyan korosztály, amelyet ne érintett volna a járvány vagy annak valamelyik következménye. A felmerülő nehézségek egy jelentős részéből az idősebb generáció is kivette a részét. A rendszeres családi látogatások és a közös ünneplések elmaradása erősítette a magány érzését a gyakran egyébként is izolált, kapcsolathiányos helyzetekben létező nyugdíjas korosztálynál.

A járvány kiszolgáltatottjai lettünk

Röviddel a járvány európai berobbanása után, 2020 májusában a Magyar Vöröskereszt is felhívta a figyelmet az idősek társas támogatásának fontosságára.

„A 65 év feletti korosztály a járvány kapcsán az egyik legkiszolgáltatottabb csoport. (…) A fertőzéstől való megóvásuk természetesen az elsődleges cél, azonban a lelki egyensúlyuk megőrzése – amely elkerülhetetlenül visszahathat a fizikai egészségükre is – a jelenlegi és az ehhez hasonló, a társas érintkezésekben szegény szituációkban kulcskérdéssé vált”

– húzták alá az oldalukon közzétett cikkükben.

A Mindset Pszichológia szerzője, Kovács Petra a szövegben arról ír, hogy a kijárási korlátozások olyan mértékben szűkítették be az idősek kapcsolatait, hogy az akár olyan mértékű szociális elszigeteltséget okozhatott, amelynek súlyos egészségügyi következményei is lehettek/lehetnek. Éppen ezért fontos, hogy amikor a szakemberek az érintett korosztályról gondolkodnak, akkor ne csak a fizikai szükségleteiket tartsák szem előtt, hanem a lelki egészségüket is.

“A járvány szempontjából különösen veszélyeztetett, 65 évesnél idősebb korosztálynál az elszigetelődés veszélye európai összehasonlításban is igen magas” – figyelmeztetett a Qubit cikke is, amely rendkívül beszédes, Magyar szociológusok: Nem csoda, hogy az idősek nehezen maradnak otthon a járvány idején címmel jelent meg a járvány első hulláma alatt.

A cikk egy az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának Szociológiai Intézetében folytatott felmérésre hivatkozik, amelyből néhány éve az derült ki, hogy a 60 évesnél idősebb korosztálynál a személyes kontaktusok helyszíne jelentős részben (több mint 60 százalékról beszélünk) a saját otthonuk. Ennek ismeretében már könnyű látni, hogy a legközelebbi hozzátartozók látogatásainak elmaradása miért érintette erősen az idősebb korosztályt.

Sokan egyedül és magányosan létezünk

A fentiek miatt nem mindegy, hogy az idős ember egyedül vagy mással, másokkal él. Ahogy egy korábbi, Az egyik legnehezebb élethelyzet: az özvegység című cikkünkben is felhívtuk rá a figyelmet: az 50 év felettiek negyedét komolyan fenyegeti a magány és az egyedüllét – és ehhez az eredményhez még csak a járvány sem kellett. A hivatkozott felmérésben résztvevők valamivel több mint negyedének telt már el anélkül napja, hogy bárki is hozzájuk szólt volna. A helyzetet a pandémiás állapotok csak még aggasztóbbá tették.

Márpedig Magyarországon a 65 éven felüliek nagyjából harmada él egyedül, egyszemélyes háztartásban, ami közel 600 ezer idős embert jelent. “A magyarországi idősek szociális kapcsolataik alapján különösen magányosnak számítanak Európában: tízből hat idős honfitársunknak nincs vagy csupán minimális társasági kapcsolata van, és közel tizedüknek nincs olyan rokona, ismerőse, akivel bizalmas kapcsolata lenne” – emlékeztetett az MTA is az oldalán közzétett, A társas távolságtartás véd a fertőzés ellen, de fel kell készülnünk emberi hatásaira című írásában.

A magányosság tünetegyüttesek sorozatát okozhatja, testileg és lelkileg egyaránt. Mint már tudhatjuk, kimutatható összefüggés van a magány és a depresszió között, az elmagányosodás hatással van a szellemi hanyatlásra, illetve megnöveli a demencia kockázatát, amiről a blogunkon legutóbb éppen pár hete írtunk – akkor épp a tünetegyüttessel kapcsolatos legfrissebb eredményeket ismertettük.

A nyugdíjazással sokunk vákuumba kerül

Az idősek helyzetét a kor szerinti diszkrimináció is nehezíti, amely Magyarországon is jelen van. Az időseket egyre jobban kirekesztjük, nem tekintünk rájuk reálisan – figyelmeztetett nemrég Tisza Kata interkulturális pszichológiai szakértő és öregedéskutató a Portfolio Öngondoskodás 2021 konferencián. A szakember szerint mindezt jól jelzi, hogy csak kevés senior dolgozik vezető pozícióban.

„A demencia, és az öregkori szenilitás nem szükségszerűen követik az időskort. Ha az ember mentálisan friss marad, benne marad a munka körforgásában akkor fizikailag is egészségesebb”

– idézi a Pénzcentrum szeptemberi cikke Tisza Katát. Márpedig a magyarok túlnyomó többsége a nyugdíjazását követően egy vákuumba kerül, amelyben elveszíti a munka világából nyert identitását, kapcsolatait, ráadásul a jövedelmük is csökken.

Mindezek – a fentebb már említett kor szerinti diszkriminációval kiegészülve – jellemzően az egyén elmagányosodásához vezetnek. A járvány berobbanása lényegében olaj volt a tűzre: a pandémiás helyzet csak fokozta az érintettek magányosságát, terhelte a mentális egészségüket. Az izoláltság érzése idővel depressziót és alvászavarokat okozhat (az erről szóló cikkünket itt olvashatja), továbbá a demencia kockázatát is növeli.

Az időskori depresszióval egy későbbi cikkünkben részletesebben is foglalkozunk majd. Amennyiben nem szeretne lemaradni róla, és szívesen olvasna még ehhez hasonló tartalmakat, kövessen minket a Facebookon is!