Kenyér és kalács a népi világban
A népi világban a kenyér központi szerepet játszott a mindennapokban. Az egyik legfontosabb élelmiszer volt, melyhez nagyon sok szokás kötődött. A kenyeret szimbolikus, vallásos jelentéssel is felruházták. Ünnepekkor mindig friss kenyér került az asztalra. Ennek a szerepét vette át idővel a kalács. Kicsit édesebb, kicsit puhább, kicsit ünnepibb variációja volt a hétköznapi kenyérnek. Eleinte csak jobb minőségű lisztet használtak hozzá. Később megjelent a vaj, tej és a cukor is a hozzávalók között. Idővel pedig mazsolával, mákkal vagy dióval töltötték, szórták a süteményt. A mai töltött, ízesített vagy épp fonott ünnepi kalács elődje a pusztakalács, melynek léte is mutatja, hogy eredetileg a kalács a kenyér ünnepi megfelelője volt.
A kalács nem csak a nagy keresztény ünnepeken, hanem az életfordulókon is szerepet kapott. Például az esküvői torta elődje is kalács volt, sok helyen még mindig szolgálnak fel menyasszonykalácsot a lakodalomban. A polgárosodással, a polgári szokások megjelenésével és elterjedésével, a gasztrokultúra átalakulásával vették át a kalácsok helyét a különböző ünnepi torták. Persze a húsvéti szokásoknak és az étkezéseinknek szerencsére azért része maradt ez a finom édesség.
A húsvét szimbolikája
A húsvét az egyik legfontosabb keresztény ünnep. Ez azt is jelenti tehát, hogy a népi világban, a modernizáció előtti időben az év egyik legjelentősebb ünnepe volt. Ez az időszak, a húsvéti ünnepkör egyszerre van tele keresztény és nem vallásos hagyományokkal, tavaszváró és szakrális szimbólumokkal és népszokásokkal.
A tojás
A tojás nagyon fontos termékenységi szimbólum, a népi életben különösen fontos szerepe volt, főleg húsvétkor. A húsvéti tojás egyszerre jelképezi a termékenységet, a megújulást, ezáltal pedig a feltámadás szimbóluma is, amely a húsvéti ünnepkör és a keresztény vallás központi témája. A régi népi élet szokásait és szimbólumait nem tudjuk, nem is lehet a vallástól függetlenül értelmezni, hiszen szerves részét képezte a mindennapoknak.
A tojás jelképe tehát a feltámadás miatt kapcsolódik a húsvéthoz. Mégis erőteljesen megjelenik a termékenységvarázsló szerepe is. Sokszor a húsvéti tojásból maradt tojáshéjat elültették. A bejárati ajtó fölé vagy a küszöb alá, bizonyos tájakon a mestergerendára, szántáskor pedig minden sor végén a földbe helyeztek el egy-egy tojást, mint a bőség szimbólumát.
Innen ered természetesen a festett húsvéti tojás szokása is.
Tűz, víz, locsolkodás
A tűz és a víz szimbóluma minden népi kultúrában meghatározó. Így természetesen a húsvéti ünnepkörben is megjelenik. A tűz például nincs is mélyen benne a köztudatban, pedig a tűz eleme is szerepet kap a húsvéti szimbolikában. Nagycsütörtökön sütöttek utoljára kenyeret, és nagyszombatig nem is gyújtottak tüzet. Nagyszombat pedig a tűzszentelés szertartása, a megszentelt tűz parazsával gyújtottak újra tüzet az emberek az otthonaikban. Ez szerencsét, megtisztulást hoz. Hasonló a víz szerepe is, hiszen maga a locsolkodás is ehhez kapcsolódik. Az Alföldön például a Tiszában fürödtek, hogy szerencsések legyenek az év hátralévő részében.
A kalács és az ételek helye a húsvéti ünnepkörben
A húsvét neve is utal arra, hogy a hosszú böjt után ilyenkor veszünk először húst magunkhoz. Ugyanis a húsvéti ünnepeket 40 napos böjt előzi meg, mely hamvazószerdával kezdődik. Így ér véget a vidám farsangi időszak, és kezdődik egyfajta rituális megtisztulás. A böjt végeztével azonban elérkezik az ünnep. Húsvét vasárnap hagyományosan ételszentelésre is sor került a templomban. Ekkor húsvéti kalács, bárány, tojás, sárga túró került a kosárba, amelyet megszentelni vittek a templomba. A bárány, mint étel, szintén megjelenik a tojás és a kalács mellett a húsvéti tányéron. A bárány az ártatlanság szimbóluma mellett itt, a húsvét kontextusában az áldozatot, áldozati bárányt jelképezi.
Kalácsok és tájak: hol milyen készül?
A pusztakalács fogalmát már említettük. Ezek a töltetlen kalácsok, melyek kenyérjellegűek. A fonatlan, kerek kalács a sütemény legarchaikusabb formája. A Dunántúl déli részén és a keleti nyelvterületen, Abaúj megyétől egészen Erdélyig volt jellemző ez a fajta kalács. A fonott, de kerek kalács az Alföldre jellemző. A hosszúkás fonott kalács pedig a Kisalföldön, az Alföldön és a Dunántúl északi részén volt jellemző.
A kuglóf, eredetileg Gugelhupf, viszonylag fiatal édesség Magyarországon. Ausztriából vettük át, és ott a főúri konyha része volt. A 18. században terjedt el hazánkban, a főúri körök vették át ezt a kelesztés nélküli, kevert tésztás süteményt. A parasztság is elég hamar magáévá tett a kuglóf receptjét, először lakodalmakra, keresztelőkre kezdték el sütni.
A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a szintén kemencében sütött kürtőskalács egyértelműen erdélyi területekhez köthető édesség, lakodalmomra, farsangra, keresztelőre készült, nem kötődik a húsvéthoz.
Aki klasszikus kalácsot szeretne sütni, annak ez a recept, melyet a Néprajzi Múzeum publikált, biztosan be fog válni.
Új, modern kalácsok
A kalácsot manapság nagyon sokféleképpen ki lehet egészíteni, újra lehet gondolni. Ma már nagyon divatos a kakaós kalács, és a különféle töltött kalácsok. Nagyon népszerű a csokoládés verziója, valamint a mogyorókrémmel, nutellával töltött fajtája. De mazsolával és más asztaltgyümölccsel is meg lehet tölteni. A kalács tetejére vékonyra vágott mandulát lehet szórni, ennek is isteni íze van.
A legújabb divathullámok egyre kreatívabban alkalmazzák a hagyományos kalácstésztát, újragondolva, kiegészítve. De már tejleskiőrlésű lisztből, cukormentesen is készülnek ezek a sütemények. Az eredeti kalácstészta titka, hogy sokáig és alaposan dagasszuk. Akkor hó a tészta, ha magas sikértartalmú lisztből készül, és félig kemény, ruganyos állagú, mely elválik a kezünktől.
Tetszett a bejegyzés? Akkor olvassa el a többi blogbejegyzést is, lejjebb görgetve megtalálja! Életmóddal kapcsolatos bejegyzések mellett a fürdőszoba berendezéséről, biztonságossá tételéről és takarításáról találhat cikkeket a blogon. Fő termékünkről, a fürdőkádajtóról pedig itt olvashat!