“Gyermekek jelenlétében meggyógyul a lélek” – vallotta Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, A Karamazov testvérek és a Bűn és bűnhődés szerzője, a lélektani regények orosz nagymestere. Bármennyire is szeretjük a gyerekeinket, szülőként nevelni, szigorúnak lenni, határokat szabni is kötelességünk. Nagyszülőként már jóval megengedőbbek vagyunk, különösen ha a gyerekekkel csak bizonyos időközönként találkozhatunk.

Magától értetődő igényünk, hogy a lehető legjobb nagyszülők legyünk, nagyon fontos azonban, hogy az unokáink kényeztetésével okosan, mértékkel bánjunk, hiszen nekünk sem érdekünk, hogy a gyermekünk (és párja) nevelési módszereit – jószándékunkkal – aláaknázzuk. Ha a nagyszülőknél szinte bármi megengedett, mindent meg lehet kapni, annak legtöbbször a gyerekek szülei isszák meg a levét.

„Ha már gyermekkorban megszokottá válik a mértéktelen édességevés, a játékszerek túlhalmozása, akkor a gyerekek nem tanulják meg, hogyan kell valamiről lemondani, milyen izgalmas várni valamire. Nem lesznek képesek arra, hogy a mértéktelen vásárlás helyett örömteli élményekkel, meghitt beszélgetésekkel, együttlétekkel, kreatív tevékenységekkel szerezzenek örömet maguknak és egymásnak„

– figyelmeztetett L. Stipkovits Erika, a Személyiségfejlesztő Akadémia alapító-igazgatója a Nagyszülők ​a kispadon? című könyvében.

De ne ijesztgessük magunkat a legrosszabb forgatókönyvvel: ideális körülmények között a nagyszülők és az unokák közötti kapcsolat mindkét fél számára hasznos, az együtt töltött időből mindkét fél profitál. A nagymamák és nagypapák felbecsülhetetlen mennyiségű élménnyel és támogatással gazdagítják a gyerekeket, egy kutatás például kimutatta, hogy azok a nagyszülők, akik aktívan részt vesznek az unokáik életében, kevesebb depressziós tünettel küzdenek, mint azok a nagyszülők, akik nem.

A tanév végével és a vakáció beköszöntével ezek a kapcsolatok még intenzívebbé válnak, a nyári szünet alatt sok-sok gyerek élvezheti a nagyszülők önzetlen szeretetét. Az együtt töltött napok jellemzően mindkét fél számára élményt jelentenek, ilyenkor egy kicsit mindenki kiszakad a hétköznapok megszokásaiból. Nagyszülőként törekedjünk arra, hogy a különböző ajándékokkal való elhalmozás helyett inkább minőségi időt töltsünk a gyerekekkel. Cikkünkben ehhez gyűjtöttünk össze néhány tippet.

Ültessünk együtt!

A kicsik rendkívül fogakényak, ezért bátran mutassuk meg az unokánknak/unokáinknak, mennyi örömmel és gondoskodással jár egy-egy növény felnevelése. Ezzel valódi értéket adunk át, amiért remélhetőleg idősebb korukban is hálásak lesznek. Bátran vonjuk be őket a kerti munka szépségeibe, ültessünk, locsoljunk, gyomláljunk együtt. Az első közös szüret könnyen életre szóló élmény lehet, különösen akkor, ha engedjük őket kiteljesedni, így magukénak érezhetik a sikert. Ha az időjárás nem engedi, vagy csak kicsiben kezdenénk, ültessünk cserépbe.

Nézegessünk régi fényképeket!

Esős napokon vegyük elő a családi fotóalbumot, és meséljünk a képeken megörökített személyekről vagy eseményekről. Mutassuk meg, hogy mi sem voltunk mindig idősek (még ha ők így is ismertek meg bennünket), osszuk meg velük, milyen gyerekkorunk volt, hogyan éltünk internet és okoskütyük nélkül, miket játszottunk, miért dorgáltak meg minket. Egy-két fotó apropóján arról is beszélhetünk, az ő szüleik milyen gyerekek voltak, milyen csínyeket követtek el otthon vagy az iskolában. A gyerekek nagyon érdeklődőek, ha jól csináljuk, imádni fogják a múltidézést.

Készítsünk időkapszulát!

Nyomot hagyni természetes emberi vágy, a gyerekekkel való kapcsolatunkat pedig még magasabb szintre emelhetjük, ha olyan közös emléket hozunk létre, amit leghamarabb is csak hosszú évek, évtizedek múlva láthatunk viszont.

Először is szerezzünk egy száraz, légmentesen zárható, lehetőleg sötét tárolót, majd döntsük el, hogy mennyi időre szeretnénk lezárni az időkapszulánkat. Válogassunk össze néhány személyes, de nélkülözhető apróságot, ezekről készítsünk listát, fogalmazzunk hozzá üzenetet (a dátumot se felejtsük el!), töltsük meg ezekkel a tárolót, majd ünnepélyesen zárjuk le.

Az időkapszulánkat cimkézzük fel a kinyitás tervezett dátumával, és bármennyire is romantikusan hangzik, ne ássuk el (rengeteg elveszett már így), inkább keressünk neki egy biztonságos beltéri helyet. Ezután már csak arról kell gondoskodnunk, hogy egyikünk se feledkezzen meg róla, időnként emlékeztessük egymást erre a közös emlékre.

Strandoljunk otthon!

“Jaj, úgy élvezem én a strandot” – énekelte az ország kedvenc pancsoló kislánya, Kovács Eszti a hatvanas években. A nemzedékek által ismert sláger egyszerű, de frappáns szövege ma is aktuális, valószínűleg minden gyerek imád a vízben játszani.

Strandolni szerencsére otthon is lehet. Az újabb forró nyár jó apropó arra, hogy leporoljunk vagy vásároljunk egy felfújható gumimedencét – ez az egyik legolcsóbb módja az otthoni pancsolásnak. Ha kertes házban élünk, minden bizonnyal könnyen találunk majd helyet egy puhafalú medencének, de akkor se ijedjünk meg, ha nincsenek elég tágas tereink ehhez.

Egy fürdőszoba is bőven elég az otthoni strandhangulathoz: engedjünk kellemesen hűsítő hőmérsékletű vizet a kádba, keressünk néhány strandjátékot, a hangulatot pedig strandételekkel is fokozhatjuk, készíthetünk házi hamburgert, lángost, főtt kukoricát vagy palacsintát.

Az ajtóval felszerelt kádakba a gyerekek is könnyedén, biztonságosan tudnak beszállni, és a kiszállás is ugyanilyen egyszerű.

Kemping a kertben

Nagyon sok otthonban találunk régi, de még használható sátrakat, amelyek már rég nincsenek tökéletes állapotban – egy nagyobb eső ellen például már nagy eséllyel nem védenének meg minket -, arra viszont tökéletesek, hogy felállítsuk a gyerekeknek az udvaron. Bizonyára pillanatok alatt birtokba veszik majd, telehordják játékokkal, és talán még az éjszakát is itt szeretnék tölteni.

Ha már áll a sátor, és van rá lehetőségünk, tüzet is rakhatunk. Ha már elég nagyok hozzá a gyerekek, akár szalonnát is süthetünk velük, desszert gyanánt pedig piríthatunk pillecukrot, ahogy az amerikai filmekben is szokták. Egy szép nyári este a csillagos ég alatt a gyerekeknek is óriási élmény.

Mikor az unokáinkkal vagyunk, néha jussanak eszünkbe Dosztojevszkij szavai is:  “Különösen szeressétek a gyermekeket, mert vétek nélkül valók, mint az angyalok. A mi örömünkre vannak a világon, hogy jobbá tegyék szívünket.”