skip to Main Content
Nehéz a fürdőkádba be- és onnan kiszállni? Meglévő fürdőkádjára ajtót építünk! 06 1 5 333 111 H-P: 8:00-18:00

A leggyakoribb mozgásszervi betegségek és kockázatok, melyekkel idős szeretteink küzdenek

A mozgás maga az élet, és amíg mozgásunkban semmilyen fizikai tünet nem akadályoz minket, addig szabadon és önállóan élhetjük mindennapjainkat. Sajnos azonban a kor előrehaladtával, ki erőteljesebben, ki kevésbé, de mindenki megéli, hogy fokozatosan hanyatlani kezd a teste, és a mozgásszervi megbetegedések egyre gyakoribbá válnak. Mivel mindannyiunk családjában vannak idős emberek, ezért fontos, hogy megismerjük és megértsük, hogy milyen problémákkal küzdenek a mindennapokban, és hogyan tudjuk segíteni őket!

Talán a kedves olvasóval is előfordult már, hogy valamilyen kisebb, nagyobb baleset vagy sérülés következtében korlátozva volt mozgásában. Ilyenkor döbbenünk rá igazán, hogy mennyire értékes, mikor testünk panaszmentes és fitt. Ugyan szerencsés esetben csak rövidebb időre, de megtapasztaltuk, hogy ami egészségesen rutin feladatot jelentett, az ilyen állapotban kész pokollá válik a fájdalmas mozdulatok miatt.

Idős korban mindenkit elérnek az öregedés fizikai tünetei, és gyakran olyan mozgásszervi megbetegedések is megjelennek, amik legfeljebb szinten tarthatóak, de nem visszafordíthatóak. Így a fentebb említett átmeneti állapot helyett egy tartósan fennálló problémával kell szembe nézni, és meg kell tanulni velük együtt élni. A fiatalabb generáció tagjaiként sokat tehetünk, hogy idősödő szüleink és nagyszüleink mindezek ellenére, a lehető legtovább önálló és teljes életet élhessenek.

Az öregedés hatása a mozgásrendszerre

A mozgásrendszer passzív és aktív része is nagy mértékben érintett az öregedés által.

Az egyik leggyakoribb tünet, kétségtelenül a csontritkulás. Nők esetében a menopausát követően gyorsul fel a folyamat, de a férfiak esetén szintén előfordul a csontállomány csökkenése.  Minél inkább veszítenek a csontok sűrűségükből és rugalmasságukból, annál nagyobb a csonttörések kockázata. Világszerte több, mint 200 millió nő szenved csontritkulásban, és az Európai lakosság 50-85 éves lakosságát vizsgálva, a férfiak 6%-ánál, míg a nők 21%-ánál állapítottak meg csontritkulást. A kórkép leggyakoribb és legsúlyosabb következménye a csonttörés fokozott kockázata, előrehaladott állapotban már egészen kis fizikai hatás következtében is előfordulhat. Leggyakrabban a gerinc, a combnyak, a medence és a csukló csontjait érinti.

A porckopásos betegségek kb. 1,5-2 millió embert érintenek hazánkban. A kor előrehaladtával egyre gyakoribb az előfordulásuk, és gyakran rokkantsághoz is vezethetnek. Elsősorban a térd, a váll, a csípő, a derék és a kéz, azaz a test azon ízületeinél jelentkezik, melyek egész életünk során nagyobb terhelésnek vannak kitéve. Általánosságban igaz, hogy fokozatosan csökken a porcállomány víz- és ásványianyag tartalma, így ezek a szövetek elvékonyodnak és sérülékenyebbé válnak, illetve a fokozott fizikai megterhelés is közrejátszik a kórkép kialakulásában. A mozgás fájdalmassá válik, sőt előrehaladott állapotban a tünetek akár nyugalmi állapotban is jelentkezhetnek.

Az időskori derék- és hátfájások hátterében gyakran a porckorongok károsodása, vagy ahogy a köznyelvben emlegetik a gerincsérv áll. Sajnos napjainkra népbetegséggé vált, és nem is csak az idősek körében, de az öregedés hatására fokozatosan csökken a csont és a porcállomány teherbíró képessége, így a porckorongsérv kockázata is egyre magasabbá válik.

A leépülés folyamatában nem csak a mozgásrendszer passzív, hanem az aktív része, tehát az izomrendszer is érintett. A szervezetben található izomrostok száma fokozatosan csökken; az izomerő gyengül és a szövetek rugalmatlanná válnak. Statisztikák szerint az időskori elesések egyik leggyakoribb oka az izomsorvadás okozta gyengeség és bizonytalan mozgás.

Megnövekedett balesetveszély idős korban

Mindezekhez hozzájárul, hogy a fenti betegségekkel párhuzamosan, az idegrendszer és az érzékszervek is tompulnak, mely következtében csökkennek a koordinációs képességek, és a balesetek kockázata jelentősen növekszik. Nem csak gyakoriságuk, hanem súlyosságuk is.

Egy 2006-os statisztika alapján több, mint 2000 olyan esetet jegyeztek fel 65 év felettiek körében, amikor egy otthoni elcsúszás, elesés végzetes katasztrófának bizonyult. Bár a fenti kórképek nem minden esetben megelőzhetőek, de a traumás esetek száma nagy mértékben csökkenthető lett volna megfelelő óvintézkedések révén.

Hogyan befolyásolja mindez egy idős ember mindennapjait?

Képes akár gyökeresen felforgatni. Azok a tevékenységek, amik korábban rutin feladatok voltak, könnyedén a nap legstresszesebb részévé válhatnak. Akár még egy olyan mindennapi tevékenység is, mint a tusolás, rendszeres veszélyforrást és fájdalmakat jelenthet az érintett számára.

Persze míg erőnk teljében vagyunk, elképzelni sem tudjuk, hogy egy fürdőszoba mennyi kihívást rejteget, pedig idős szeretteink számára kész akadálypálya. A vizes, csúszós padló, a be- és kilépés a fürdőkádba, de maga a tusolás és a törölközés is gyakorlatilag olyan instabil terep számukra, melytől sajnos van okunk félteni a szülőket, nagyszülőket. Már egy apró figyelmetlenség is könnyedén csípőtöréshez, combnyaktöréshez, a felső végtagok sérüléséhez, vagy akár koponyatöréshez vezethet. Ezek rendkívül fájdalmasak, gyógyulási idejük hosszadalmas, és az ápolás ideje alatt teljesen kiszolgáltatottá válnak a sérült személyek.

A mozgásszervi panaszok nem csak testi, hanem lelki stresszt is okoznak

A nehéz mozgással járó kockázatokat legtöbb esetben idős szeretteink is érzékelik, és nem csak testi, hanem lelki szinten is megviseli őket a leépülés. Amit korábban egyedül is képesek voltak elvégezni, abban most már ápolók, vagy családtagjaik segítségére szorulnak. Ha mégis úgy döntenek, hogy nem kérnek támogatást, akkor pedig marad a mindennapos bizonytalanság.

Mindkettő másképp, de mindkettő nagyon jelentős stresszforrás tud lenni. Az egyedül tisztálkodásban az örökös félelem a balesettől, míg a segítség igénybevételekor az önállóság hiánya és a kiszolgáltatottság érzése, ami lelkileg megviseli az adott személyt. Arról nem is beszélve, hogy gyakran tehernek érzik önmagukat a környezetük számára, amitől önbecsülésük és boldogság-érzetük is csökken.

Mi lehet egy idős ember számára a legtöbb, amit a környezete adni tud neki?

Meglátásunk szerint a szabadság és az önállóság a rendszeres életfeladatokban, azaz a kontrollérzet, hogy képesek mindenkitől függetlenül, saját maguk is ellátni szükségleteiket. Így tovább megőrizhetik méltóságukat, magabiztosságukat, és idősként is teljes életet élhetnek.

Az értő gondoskodást az jelenti számukra, ha biztosítjuk azokat a lehetőségeket, amikkel biztonságban érezhetik magukat a mindennapi teendőjük során.

Hogyan tudunk biztonságot adni?

Alakítsunk ki olyan élettereket a lakásban/házban, amiben magabiztosan, stresszmentesen tudnak idős szeretteink is élni. Ez fizikailag és lelkileg is könnyebbséget fog jelent számukra, illetve saját magunk számára is.

Ennek egyik legfontosabb eleme a fürdőszoba kialakítása, megfelelő kapaszkodási és akadálymentesítési megoldásokkal. Sok helyen még mindig fürdőkádak találhatók a fürdőszobában, amik hagyományos kivitelezésben hatalmas kockázatot és nyűgöt jelentenek, főleg valamilyen mozgásszervi betegség esetén.

Egy ilyen helyiség átalakítása, első gondolatra akár milliós beruházást is jelenthet, de szerencsére praktikus megoldásokkal már jóval kevesebb pénzből is biztonságossá tehető a tisztálkodás, anélkül, hogy szét kellene verni a teljes fürdőszobát. Ilyen eszközt kínál a Udoor beépíthető fürdőkádajtója, ami 1 nap alatt beszerelhető, és megkíméli családtagjainkat az időskorban akrobatikusnak számító mozdulatoktól.

A kád felülete is csúszásmentesíthető, amit egy áttetsző bevonattal érhetünk el. Ezt a réteget közvetlenül a fürdőkád felületén helyezik el a szakemberek. De nem csak a kád vagy tusolófelszín, hanem a különböző szőnyegek vagy vizes csempe felületek is veszélyt jelenthetnek. Ellenőrizzük, hogy milyen a szőnyegek tapadása, és ha megoldható fürdőkád padon történjen a tusolás, ami nem csak stabilabb testhelyzetet, de kevesebb kicsapódó vizet is eredményez.

A forgalmas helyekre, akár több helyiségbe is (wc, tusoló, konyha) rögzítsünk kapaszkodókat a falra, ezzel is tovább csökkentve az elesés kockázatát.

Figyeljünk a bútorok elhelyezésére, ha lehetséges csökkentsük a helyiségek zsúfoltságát, hogy minél könnyebb legyen közlekedni a lakásban. Ügyeljünk rá, hogy minden teret megfelelő megvilágítással lássunk el, hiszen a csökkent látási viszonyok szintén kockázati tényezőt jelentenek.

Mindezzel hatalmas segítséget nyújthatunk idős családtagjaink számára, mert az ő mindennapjaikban ezek valódi kihívásokat és stresszhelyzeteket oldanak fel.

Bátorítsuk idős szeretteinket, hogy minél tovább aktív életet éljenek

A fentieken felül, tegyük a lehető legtöbbet azért, hogy családtagjaink minél tovább fizikailag aktív életet éljenek. Enyhébb panaszok esetén is – egészségügyi szakember iránymutatása mentén természetesen – bátorítsuk és bíztassuk őket, hogy finoman, körültekintően, de rendszeresen mozogjanak. Ha ez naponta csak egy kis sétát jelent, vagy egy könnyed átmozgató tornát, akkor is, hiszen ezzel sokat tehetnek azért, hogy lassítsák a korra járó mozgásszervi leépülést, sőt akár javíthatják is fizikai állapotukat.

Források:

  • https://semmelweis.hu/hirek/2019/11/13/7-szenior-akademia-fokuszban-a-mozgasszervi-betegsegek/
  • https://www.etk.pte.hu/protected/OktatasiAnyagok/%21Palyazati/20141017/Mozgasszervi_betegsegek_megelozese_trening_20141016.pdf
  • https://weborvos.hu/adat/magyarorvos/2008nov/26-28.pdfhttps://www.webbeteg.hu/cikkek/csontritkulas/217/csontritkulas-oszteoporozis
  • https://www.webbeteg.hu/cikkek/csontritkulas/217/csontritkulas-oszteoporozis
Back To Top