skip to Main Content
Nehéz a fürdőkádba be- és onnan kiszállni? Meglévő fürdőkádjára ajtót építünk! 06 1 5 333 111 H-P: 8:00-17:00

A fürdőzés története

Ahogyan arra legutóbb mi is rávilágítottunk, a kádban történő fürdésnek számtalan jótékony hatása ismert. Ezek közül néhányat már az ókorban is felfedeztek, nem véletlen nyúlik vissza a fürdőzés története a Krisztus előtti időkig. Tekintsünk most kicsit vissza a múltba, vizsgáljuk meg a fürdés és a fürdőzés történetét!

Kleopátra tejben-vajban fürdött

A fürdéssel kapcsolatos legelső információk egyike az időszámításunk előtti 3300-as évekbe kalauzol vissza minket. A hivatalos dokumentumok szerint egy palotába csőrendszer vezette be az Indus vizét, hogy az ott lakóknak ne kelljen kimozdulni lakóhelyükről, ha mosakodni szeretnének. 

Az Indus folyó völgyében vélhetően hagyománya volt a fürdésnek. Mohenjo Daro fellegvárában egy hatalmas medence állt, melynek vízellátását szintén egy kiépített vezeték biztosította, de a városban kisebb medencék maradványait is feltárták a kutatók.

Az ókori keletről szóló más források szerint sem volt ez egyedülálló. A korabeli lakóházak maradványai közt akadt olyan, amely saját fürdőszobáról tanúskodott. Az ókori kínai előkelők pedig a kókuszolajos fürdőt is szívesen alkalmazták.

Az ókori Egyiptomban is nagy jelentőséget tulajdonítottak a tisztálkodásnak, még a halottakat is megmosdatták a temetés előtt, sőt egyes források szerint szappant is készítettek zsiradékokból és alkáli sóból. 

De ha belegondolunk abba, hogy Kleopátra királynő állítólag szó szerint tejben-vajban fürdött, ez nem is annyira meglepő.

Arkhimédész is fürdés közben jött rá a titokra

A ma használt egyszemélyes kádakra legjobban hasonlító első kádat Krétán találták meg. A másfél méter magas lábakon álló óriási agyagedény a Krisztus előtti 13. századból való. 

Ha felelevenítjük az ókori görög filozófusok téziseit, miszerint a forró fürdő számtalan jótékony hatással járul hozzá az emberi szervezet egészségéhez, vagy épp Arkhimédész legendás fürdőzés közbeni felismerését, már-már magától értetődő, hogy átszőtte az ókori görögök mindennapjait a fürdőzés.

De nem csak a kádak, medencék adta lehetőségeket ismerték fel, a mai értelemben vett tusolás elődje is hozzájuk kötődik. A sportolók tisztálkodását biztosították a mai zuhanyhoz hasonlító berendezésekkel.

A legnagyobb szerepet a fürdőkultúra kialakulásában mégis az ókori rómaiak töltik be. Nyilvános fürdőik elmaradhatatlan részét képezték a nagyobb településeknek, sok egykori provinciájukban a mai napig fellhetők ezek romjai.

De nem csak a meleg vizű forrásokhoz építettek fürdőket. Az egykori Római Birodalom területén álló házak földszintjén is voltak medencék, amelyek fürdőkádként szolgáltak a ház lakói számára. 

A tehetősebbek pedig saját fürdőszobával is bírtak, ahol teljes teret kitöltő, süllyesztett kádak várták őket.

A víz tisztító ereje

Vajon mi lehet az oka annak, hogy az ókori civilizáció szerves részét képezte a fürdőzés? 

Több magyarázat is van erre, melyek túlnyomó többségében közös, hogy a fürdés és a vallás összekapcsolódását hangsúlyozzák. A fürdést az ókori ember rituálénak tekintette, mágiához, varázslathoz, szertartásokhoz kötötte, függetlenül attól, hogy miben hitt.

Például a Bibliából ismert jeruzsálemi Bethesda fürdőtől a betegek gyógyulást reméltek. Egyes vallásokban, felekezetekben pedig a lelki megtisztulást (is) jelentette a fürdés: azt vallották, hogy az átkokat is le tudják magukról mosni a vízzel az emberek.

Annak, hogy miért éppen a víznek tulajdonítottak ekkora erőt, szintén számos oka lehet. A legvalószínűbb magyarázat, hogy a víz lényegében az életet jelentette: a sivatagos vidéken kialakuló civilizációk világában kincset ért a víz, az olyan államok pedig, amelyek víz partjára épültek (mint amilyen például Egyiptom), a vizet szintén különösen nagyra becsülték.

A sötét középkor

Ismerve a fürdőzés jelentőségét az ókorban, talán kicsit meglepő, hogy a középkorban Európában háttérbe szorult a fürdés és a tisztálkodás. Az emberek jelentős hányada legjobb esetben is csak hetente mosakodott, a szegényebb rétegek ráadásul csak vizes ronggyal törölték meg testüket. Az előkelőbb rétegek az így kialakult testszagot parfümökkel nyomták el.

A fürdéstől való tartózkodás egyik oka az volt, hogy azt hitték, a víz juttatja a bőrön keresztül a testbe a betegségeket terjesztő kórokozókat. Egyes helyeken a fürdést magának az erkölcstelenség netovábbjának tartották vagy épp ördögi bűnnek tekintették. 

A racionális magyarázat az lehet, hogy a fürdővíz drága kincsnek számított ekkoriban. Nem véletlen fürödtek az egy háztartáshoz tartozók egymás után ugyanabban a vízben. Azt is hozzá kell tenni, hogy a kádak megtöltése sok időbe került, a vizet összegyűjteni, felforralni majd vödrökben a kádba szállítani hosszú órákba telt.

A pestisjárvány aztán változtatott a szokásokon. Bár kezdetben azt hitték, ezt a betegséget is a víz juttatja a szervezetbe, aztán megfigyelték, hogy a meleg, ecetes víz valójában csökkenti a megbetegedés kockázatát.

A fürdőzés reneszánsza

A kora újkor aztán elhozta a fürdőzés reneszánszát is. A jómódú, felső középosztály egyik kikapcsolódási formája lett a fürdés. A legelőkelőbb fürdőhelyek az ókori római hagyományokat felélesztve meleg vízű forrásoknál alakultak ki.

Kezdetben még csak az elit kiváltsága volt ezek használata, de idővel, a polgárosodásnak köszönhetően, mindenki számára megnyíltak a fürdők kapui. Igaz, a szegényebb rétegeknek inkább a mosdás lehetőségét jelentették, mintsem a kikapcsolódást.

A tengerparti városokban a tengerben való fürdés lehetősége is fennállt. A nemesi rangban állók messziről kerülték a tengervizet, hiszen az mindenki számára rendelkezésre állt: a szolgák és az örömlányok rendszerint a tengerben mosakodtak.

A törökfürdők

Magyarországon a fürdőzés a törököknek köszönhetően terjedt el. A mohamedán vallás szerint a víz az idilli, paradicsomi állapot megtestesítője, fürdés közben Allah harmóniáját tapasztalja meg az egyszerű halandó. Nem véletlen használták ki a törökök a hévízi forrásokban gazdag magyar föld adottságait, és építettek számtalan fürdőt a hódoltság területén.

A törökök különbséget tettek kétfajta fürdő között: a gőzfürdők és a termálfürdők két külön kategóriát jelentettek. Az azonos típusú fürdők is eltértek azonban egymástól: voltak köztük díszes épületek, míg máshol egyszerű lakóházakat alakítottak át ilyen célból.

Az otthoni fürdés

A technikai fejlődés a 18. század végétől kezdve lehetővé tette csatornahálózatok kiépítését, ami hozzájárult a rendszeres fürdés szokásának kialakulásához.
A gazdagabb rétegek otthonaiban rézkádak, a szegényebbeknél fahordók kaptak helyet. Idővel a mai kádak elődjének tekinthető öntöttvas kádakat is kezdtek előállítani.

Az otthoni fürdés mégsem tudott gyorsan és széleskörűen elterjedni. Még a 20. század közepén is mindennaposak voltak a nyilvános, tisztasági fürdők.

A ma ismert fürdőszobák az első világháború utáni újjáépítésekkor jelentek meg: házon belül, külön helyiséget alakítottak ki a fürdéshez, benne akár káddal is. 

Ha a magyarországi adatokat vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy a két világháború között a házak 1%-ában volt csak különálló fürdőszoba, 1963-ban viszont ez az arány már 20%. Az 1900-as évek végére pedig már minden új építésű házban volt különálló fürdőszoba.
Ugyanakkor ebben is komoly különbség mutatkozott a nagyvárosok és a kisebb települések között. Budapesten már 1910-ben is a lakások közel 24%-a saját fürdőszobával rendelkezett.

A munkahelyek többségén nyitva állt a lehetőség a munkavállalók előtt a zuhanyzásra, a már említett tisztasági fürdők pedig még a kádban fürdést is lehetővé tették.

A fürdőkádak elterjedése

Ami a fürdőkádak megjelenését illeti, Magyarországon az Általános Szaniter Gyártó Vállalat és a Kohler gyárat kell megemlíteni, amely az öntöttvas kádak gyártásával jelentősen hozzájárult a kádas fürdőszobák terjedéséhez. 

A 70-es évektől aztán a fürdőkáddal ellátott tisztálkodási helyiségek száma tovább nőtt, köszönhetően az akril kádaknak, amelyeket könnyű nagy tételben gyártani.

A történet azonban nem ér itt véget, érdemes kiegészíteni a biztonsági-, kényelmi- és luxus funkciókkal az áttekintést, elvégre a fürdőzés történelmének egy következő fejezetét nyitják meg a legújabb trendek.

A kádajtó beszerelése például olyan magas szintre emeli a biztonságérzetet azzal, hogy kényelmessé és könnyűvé teszi a kád használatát, amilyenre mindeddig nem volt példa. 

A történelmi múltra visszatekintő fürdőzés gondtalansága elérhető távolságra van! Tapasztalja meg minél előbb azt, amit az ókori Rómában még csak nem is sejtettek!

Amennyiben kérdése volna az UDOOR™ fürdőkádajtóval kapcsolatban, kérdezzen bátran e-mailen vagy telefonon!

Back To Top